A település közvetlen szomszédságában található tó medrének kialakulásában elsődleges szerepe volt, hogy a XX. század elején megnövekedett a falunak az agyag (az akkoriban leghasználatosabb építőanyag alapanyag) igénye. Nagyobbrészt kitermelésre került az agyag, melyet vályog készítésre használtak a lakosok. Ebből a falazó anyagból épültek a házak és a melléképületek is.
A kitermelt területen a kb. tíz éves ciklikussággal ismétlődő jelentős esőzések hatására alkalmanként több éves vízborítottság is kialakult. Majd a kiszáradást követően legelőként hasznosították, míg újra megtelt vízzel. Az így keletkezett tóban, melyet a helyiek, csak MÓKA néven illettek néhány év alatt rendkívül elszaporodtak a halak, elsősorban a keszeg és kárász-félék, törpeharcsa. A falu lakosai mihelyt megsejtették, hogy már érdemes halak vannak a tóban, azonnal neki láttak ki-ki a maga módján kivenni a részét az ingyen zsákmányból. Az állami tulajdonban lévő "agyag gödröt" az 1900-as évek végén értékesítették. Az éppen kiszáradó félben lévő, elmocsarasodott tó szomorú látványt nyújtott. Kevésbé jó lelkű emberek még sittet és egyéb szemetet is raktak le partjára. Ebben az állapotában sikerült a falusi turizmus fejlesztését célzó pályázat keretében 2002.-ben rekultiválni a tavat. Azóta Jóléti tóként működik.